|
No, én vagyok az első, aki hazaesett. Halálosan fáradtan, de széles mosollyal ücsörgök itt a gép előtt, a többiek meg majd valamikor beesnek.
Röviden: az úttal ha nem is volt minden egészen rendben, de gond nélkül eljutottunk a szálláshoz, ami szintén nagyon rendben volt. Másnap mindenki shoppingolt nagyokat, vettünk mindenfélét, megnéztük kicsit Berlint, bár esett, ami komoly aggodalommal töltött el mindenkit. Estére nagyjából elállt az eső, elmásztunk a Columbia Halle elé, ahol pokoli sorok kanyarogtak, amitől mindenkinek elment a kedve. A hangulatpangást tetőzendő eleredt az eső, és a várakozás további másfél órájában kitartóan zuhogott. Mire nagy nehezen bejutottunk, már inkább poénnak tűnt a bőrig ázás. Nem keveredtünk el egymástól nagyon, de az új kordon-rendszer miatt, amit sikerült idén felállítaniuk, nagyon durva tolongás ment a jó helyekért. A koncert maga nagyon színvonalasra sikeredett, Kyo idén énekelt, nem csak üvöltött, a srácok is kitettek magukért. Tökéletes kezdés volt a Clever Sleazoid, és hallottuk az új számot is, ami annyira nem tetszett, de hátha a stúdió dob majd rajta valamit. Abszolút pozitív volt a koncert hangulata, látszott, hogy igazi rutinra tett szert a banda az elmúlt egy év külföldi turnéin. Kyo is kezdett befordulós-pattogós kis manóból showman-be átvedleni. Nekem a koncert vége nagy élmény, mert elkaptam (izé, észrevettem, ahogy a földre esik) Kaoru pengetőjét, szóval most van egy ilyen örök kabalám. Egyébként koncert után szintén shoppingoltunk egyet, legyártottak végre pár nagyon kis pofás pólót, úgyhogy egyencuccban mentünk haza. Gyalog. Megint. De nem votl olyan vészes. Ma sem volt gond, bár mindenki bekómált a vonaton páróránként, de itthon vagyunk, egyben.
|
Login
Register
FAQ
Search
Az a rész volt a kedvencem, amikor kalapban volt és a szám végén már csak ő énekelt, a többiek nem játszottak.
