|
Mad Stalin keresi Tokiomausit
Dir en Grey, a híres japán együttes. Németországban ismeretlen. vagy mégsem?
Szombaton Berlinben léptek fel 3500 hisztérikus rajon előtt.
BERLIN, május 29.Szombaton a Tempelhof-i Columbia Halle volt a helyszíne a szezon legelképesztőbb, legbizarabb rock'n'roll koncertjének, egy vad partinak, egy örjöngő ravenek; egy eseménynek, amelynek résztvevői még az unokáiknak mesélni fognak erről.
3500 felszabadult tinédzser, akik egész Európából érkeztek, 3 órán át ordított, sikoltozott és sírt, amennyiben nem ájult el már akkor amikor a banda a színpadra lépett.A Columbia Halle kertjében, ahol normális esetben egy grill és egy söröspult áll, a szervezők elővigyázatosságból egy szabadtéri kórházat állíttattak fel, a végtelen számúnak tűnö betegágyakat háromnegyed óra alatt elfoglalták a rosszul lett egyének.És mindez annak ellenére, hogy senki sem fogyasztott alkoholt, nem dohányzott vagy vett be drogot. A pultosok meg amikor nem éppen csapvizet töltögettek az ásványvizes üvegekbe, akkor a terem szélén álltak és malmoztak.
Kik voltak akkor mégis ezek az emberek, akik annak ellenére hogy nem dohányoztak és ittak mégis ennyire fel voltak pörögve?Ez a koncert az első németországi fellépése volt a japán gruft-metal bandának számitó Dir en Greynek.Nem ismerős a név?Pedig Japánban a leghiresebb tini-rock bandák közé tartozik. Európában még sosem játszottak, a cdikhez csak drágán, import áruként lehet hozzájutni.Egy zenei magazin se irt rólik eddig, a rádióban sem hallhatjuk a számaikat. A fellépés előtt egy plakátot sem tettek ki, nem volt semmi erre utaló megjelenés sem az újságokban sem.
Három nap alatt mégis elfogyott a háromezer-ötszáz jegy.
A Columbia Halle előtt várakozók közt alig van 18 évnél idősebb, a tömeg négyötödét lányok teszik ki.Az öltözködési és sminkelési stílus egyértelműen goth: fekete fodros ruhák, hullafehérre mázolt arcok elkent fekete rúzzsal és szemfestéssel nomeg az arcokon legördülő, vérvörösre festett könycseppekkel.
De ez nem egy feketeruhás találkozó, ebben a közegben és az ehhez kapcsolódó fórumokon Dir en Grey után kutat mindenki.Aki meg akar ismerkedni a együttessel, az kénytelen a mangások chatszobáiba belépni; egy otaku-világba, a japán képregény és rajzfilm fanatikus rajongói közé, egy olyan tökéletesen behálózott párhuzamos univerzumba, ami a nyilvánosság előtt még rejtve van.Az egész előidézője egy évekkel ezelőtti manga robbanás; időközben azonban már a japán popkultúra minden eleméért rajonganak; a képregényektől kezdve a főzésen és a cosplayen át ,mikor is ismert mangák történetét játszák el kosztümökben, egészen a j-popig, a japán popzenéig.
Az ehhez kapcsolódó internetes chatszobákban a Dir en Grey a legnagyobb sztár. Itt aztán részletesen megbeszélik az énekes, Kyo minden frizuráját, minden új öltözködési stílust kommentálnak, minden új dalszöveget leforditanak a legkülönfélébb európai nyelvre, de megtalálhatjuk a rajongók által kiötlött rövid történeteket is, sőt néha képregényeket is, amelyekben természetesen a Dir en Grey tagok a főszereplők.
A berlini koncertre nem csak Németországból érkeztek látogatók, hanem Angliából, Franciaországból, Olaszországból is. Az animexx.de oldalon már hetek óta arról beszélgettek a rajongók, hogy esetleg megtanulnak két számot a bandától, köszönet képpen.Eme európai fiatalok számára a japán az új eszperantó.
Az együttes zenéje viszont borzalmas; egy teljesen strukturálatlan keveredése a prog-rocknak és metálnak, dallamos popéneknek és egyfajta grindcore-hörgésnek.Bármelyik mittelbad-i metálbanda jobb zenét dobna össze.De nem is igazán a zenéről van szó, hanem a látványról és a pózolásról. A Dir en Greyre tipikusan jellemző a rocker-macho-viselkedés, ennek ellenére megtestesítik mindazt amit az európai lányok az japán pop énekeskben szeretnek: édesek, kawaii-ak, a férfias kisugárzás ellenére romantikus, lányos alakok, akiket a lányok csodálhatnak, anélkül hogy alá kéne rendelniük magukat. Vagyis más szavakkal, a Dir en Grey tagjai úgy néznek ki, mint a manga szereplők archetípusai: androgyn, a férfiak és nők, hetero- és homoszexuálisok közt ide-oda tévelygő hősök, akik mintha a shoujo mangákból léptek voltak elő, azon képregényekből, amiket lányoknak szánnak és sűrűn fiúk közt lejátszódó, enyhén erotikusan ábrázolt plátói szerelmről szólnak.
A koncert után a Dir en Grey rajongók még sokáig a Columbia Halle előtt maradtak a fülledt tavaszi éjszakában, és kartonlapokat tartottak a levegőbe, melyeken például "Mao?!", "Tokiomausi" vagy "Mad Stalin" feliratok viritottak.Azok a becenevek, amiket a Dir en Grey chateken használnak. A hőseik előt álló magányos lelkek abban reménykednek, hogy végre felismerik őket.
***********************************************
és most elbújtam egy kicsit sírni.... ;;;;;>___>
_________________ 
|
Login
Register
FAQ
Search
Főleg androgyn manga-hősökhöz hasonlítgatja a Dirut, bizonytalan szexualitással (eeeeehh?! pedig még fanservice sem volt! XD), ja, és hogy ezt akik ott voltak, majd az unokáiknak is mesélni fogják (már látom az unokámat: "az én nagyim jobb mint a tied, mert ő fiatalkorában még japán rockkoncerten is volt, bebebebe" 
pár jó pillanata ellenére. máris kezdj el félni, Case.
*cheerleaderkedik* 
Nem is tudtam, h hobbiból 40-50 kilós csajokat dobálsz fel néhány méteres magasságba...
