mira wrote:
Ez így leírva nagyon szépen hangzik, de gyakorlatilag ha Téged (Te=általános alany) elvetnek, arról fogalmad sincsen. Egy magzatnak se öntudata, se halálfélelme nincsen. Ha az anya nem érzi magát felkészültnek a gyerekvállalásra, sokkal jobb, ha nem szüli meg azt. Tegye tönkre ezzel a saját és a gyereke életét is? Én abortusz-párti vagyok éppen ezért. És ezzel együtt jár, hogy beteg gyereket sem szülnék meg, ha elõre megmondják, hogy az lesz. Ez persze csak az én véleményem, de mindenképpen le akartam írni.
Ebben te biztos vagy? Tudod,milyen 1 abortusz a baba szemével? Én láttam, hogyan harcol a szikével, ami a kis testébe vág, ami darbokra cincálja szét,mielőtt kiszivattyúzzák az ember testéből.Én igen.Nem trükkfelvételen.Igenis van tudata. Az első pillanattól fogva.Ha majd egyszer teherbe esel, érezni fogod.Én mindezt tudtam és mégis kénytelen voltam elvetetni az 1. babámat.Mert mindenki ellenem volt.Mert csak gimnazista voltam.Nem akartam elvetetni.Szerettem. Mégis rákényszerültem.Gyilkosnak éreztem magam.Sokáig meg akartam halni.
És hidd el,most sem verem a mellem,hogy éltem "az én testem"-jogommal.Kénytelen vagyok azonban elismerni, hogy vannak olyan körülmények,amelyek a baba számára rosszabbak a halálnál.És én sem szülnék meg beteg gyermeket.Talán azért,mert a közvetlen közelről ismerem,milyen 1 ilyen babát nevelni.(Párom unokahuga gyengeelméjű, unokatestvére autista).
Nem ítélem el az abortuszt.De fontosnak tartom,hogy az ember lánya tudja,mit tesz a gyermekével és a saját testével és ennek alapján döntsön.Az abortusz nem olyan,mint az esemény utáni tabletta!!!