Sound Of Japan.hu

Úgy gondoltam hogy érdemes nyitni egy olyan topicot ahol lehetőség van a japán zenei gépezettel kapcsolatos észrevételek megvitatására. Gondolok itt arra hogy mennyire megtervezett japánban a leg'underground'abb zenekar is...egy deep-vk znekar is mennyire megtervezi a dolgokat akár egy amerakia pop-zenekar..ez nem pejoratív jelző..csak naygon sok minedenrt fektetnek a külsőségekre..a közönség kiszolgálására..és ennek ellenére nem megy a zene rovására..vagy pont igen.....erre legjobb példa gackt..aki sok ellenérzést vált ki a pózolással ennek ellenére sok esetben jó zenét játszik...jó zenét játszik??? na ilylenekről szólna ez a topic..szerintem van itt helye.... és persze minden másnak is itt ahelye ha a japán zene rejtett oldalát akrjuk feszegetni vagy épp mi érezzük magunkat nagy "inszájdernek" és szeretnénk ezzel kapcsolarban révedezni.. vagy ha egyáltalán a japán zene gerjesztette gondolatainkat mással is mega akarjuk osztani...

_________________
frekvencia.tumblr.com

Na....hááát szerintem azé' me' valaki vizuálos ezé' nem biztos, hogy yó zenét jáccik.....pl (azthittétek felsorolom, mi? , persze, hogy utána lefejezzetek) Én szerencsés helyzetben voltam (anno, mikor lövésem nem volt még a jmuzsikáról) mer én először egy deg cdt kaptam, és miután meghallgattam (és tetszett), csak akkor láttam, hogy hogy néznek ki, meg Kyo váladékaival is csak ez után szenbesültem....tehát nem voltak igazán előítéleteim...szerintem a degnél mind a külsőségek, mind a zene el van találvaaa.....de amit én eddig láttam a jbandeknél legtöbben naaaagyon odafigyelnek a kinézetükre, sokkal több fotózáson mennek keresztül, mint akármelyik nemjapó zenekar.....jaaaa

igazából a fura az hogy egyrészt sokkal tartalmasabb a japán könnyű zene szemben a világ egyéb részein megtalálhatóval ..másrészt viszont ugyanolyan média beli elvárásoknak kell megfelelnie...Szal egy olyan közegben ahol a külsőségeknek sokkal mélyebb tartalmat kell tükröznie-mert ez az elvárás-felmerülhet a kérdés hogy akkor lehet hogy összeségében ugyanolyan felszines az egész mint bárho máshol....pl: a backstreetboyznak csak elvágyódóan kellett nézniük mert attól halt mega közönség...kyo-nak már szó szerint meg kell döglenie a színpadon és akkor visit a lányok hada..igazából ugyanarról van szó...mindkét esetben. Igazából az egész kérdés ott válik érdekessé amikor valaki meg akarja amgyarázni hogy gacktnak milyen mély filózófikus mondanivalója van és milyen komoly küldetése....(azoknak ajánlom elolvasásra a nők személyisége és gackt kocsiának ajtóbecsapása közti mély párhuzamot a önéletrajzából)

Mana is irritáló arcoskodó valaki akiről igazából egy pozitívumot lehet megemlíteni az utóbbi időben...azt hogy valószínűleg jó üzelember (üzletasszony:) ) igazából nem akarom végigszidni a japán zenei paletta össze feltünőbb tagját..de mana is egy jó példa arra hogy a nagyon keményen kitalált és megtervezett zenei gépezet hogy mehet a zene rovására.. bár ez működött a malice-ben a moidix..ban már kudarcot vallott...


na ilyesmikre gondoltam:)

_________________
frekvencia.tumblr.com

nahvárjunkcsak! azért itt közlsem ugyanarról van szó. egyrészt ott van a kettö közti alapvetö különbség, hogy a BSB egy producerek által összepakolt, a kezdetektöl fogva maximális média-propagandát kapó kreatúra, a Deg ellenben utolsó semmi kis zenekarból küzdötte fel magát odáig ahol most tart. Másrészt meg Japánban is ugyanúgy megvannak a amcsi boybandek pontos másai (SMAP, Arashi, News, V6, meg a többi hasonló iszonyat) és amcsiknál is ugyanúgy vannak sokkerkedö zenekarok. tehát ebben igazából nincs különbség.

ami érdekes ilyen szempontból az ugye az, hogy a vk szcéna mennyire különállóan müködik, meg mennyire megvannak a saját belsö szabályai, amik nem nagyon hasonlítanak más stílusokhoz. mondjuk ez végülis igaz minden hasonló szubkulturára... a hip-hop szintérnek ugyanúgy megvannak a saját 'játékszabályai' mint mondjuk a punk, hard-core vagy éppen a goth-közösségnek, a különbség igazából annyi, hogy a vk, egy-két hasonlóan érdekes más müfajhoz (Shibuya-kei! <3) hasonlóan ugye csak Japánban létezik.

_________________
Nippon Shoxx! / Webshop! !!!~*~Poszterek~*~!!!

Csak azt ne mondd, hogy nincs igaza

én abból az önéletrajzból csak a Malice Mizer-rel kapcsolatos kapitális baromságokat olvastam, de nekem már az sok volt.

_________________
Nippon Shoxx! / Webshop! !!!~*~Poszterek~*~!!!

Esetleg egy linket kaphatnék a fent említett életrajzi szörnyűséghez? Mert ez kezd egyre jobban érdekelni ^^

Visszatérve a Kyo-féle kis színpadi halálokra: kétlem, hogy az úgy működött volna, hogy jött egy okos menedzserbácsi, aki azt mondta, hogy "Kyo-fiam, márpedig te nyilvánosan fogsz zöldet meg pirosat hányni, mert ma az eladható, de ha ez is kimegy a divatból, majd kitalálunk mást". Show az is, meg show a BSB-féle "szexisen nézünk a csajokra" dolog is, csak amíg az előbbi talán valamennyire ösztönös, és saját ötletből fakad, addig a másik csak és kizárólag a minél nagyobb siker miatt kell. Bár a Deg-et meg a BSB-t egy mondatban említeni is szentségtörésnek tűnik.

Ha mindenáron párhuzamot akarunk vonni a japán zenei iparból valaki, meg a BSB-féle amerikai álombandák között, akkor szerintem Gackt a tökéletes alany. Ő tipikusan az a lányok álma típus, mint a boybandek, és erősen kétlem, hogy akármelyik apró mozdulata vagy elejtett kis mondata ösztönös lenne, és nem előzné meg komoly munka, átgondolás. Tehát a zenéje is olyan pénz- és sikerszagú, ami nekem már nagyon nem tetszik. Túl művi. (Lehet, hogy a Deg is az, csak ők valahogy ügyesebben csinálják, és nekem nem tűnik igazán fel.) Ettől függetlenül bírom az embert. Mindig mulattat, hogy annyira tartja magát az imázshoz.

Mana meg valóban irritálóan dogmatikus. Bő 13-15 éve kitalálhatott egy stílust, egy mondanivalót, mondhatni egy világot, és azóta mereven tartja magát hozzá, nem hajlandó elfogadni mások véleményét. De megteheti, mert amit kitalált, az tulajdonképpen egyedi (volt), és jó (volt). Csak mostanra kezdte el szúrni mások szemét, hogy nem képes megújulni, úgyhogy tulajdonképpen jól csinálta, amit csinált. Rajongói meg így is vannak. Csak hát lassan egyszemélyes bandát lesz kénytelen alapítani, mert nem marad ember, aki hajlandó lenne vele együtt dolgozni.

Én ennek a topicnak azért nem látom igazán értelmét, mert csak nagyon halvány elképzeléseink lehetnek arról, hogy egy-egy banda, vagy akár egy-egy műfaj hátterében mi van. Ennek pedig ugye egyrészt az a legfőbb oka, hogy nem vagyunk japánok, másrészt meg ami a háttérben van, arról senki sem beszél. Se Japánban, se itt, sem sehol máshol. Meg ugye minden banda más, más célok vezérlik, másként jutott fel a csúcsra. El lehet kezdeni egyenként elemezgetni a motivációt meg a múltat, de nem érdemes.

Case! milyen saját szabályokra gondolsz egy szcénán belül? pl..


Zoska: szerintem mindenki tud valamivel többet a másiknál különböző zenekarokkal kapcsolatban..és érdekes lehet ezt összerakosgatni, ha meg érdektelenésgbe fulladt a dolog akkor majd széplassan lecsoroga legaljára.... egyébként gackt önéletrajza sok helyen fenn van...google-ban meg kell nézni.

Azt hiszem talán az lehet zavaró hogy azért mi alapból nem a legpopulárisabb vonalért rajongunk ..én mindig akkor kapok észhez amikor ezt írod, case. Hajlamos vagyok elfelejteni hogy pl a deg nincs akkora reflektorfényben mint ahogyan pl azt én gondolom...ennek ellenére annyira nehéz elhinni h pont japánban ahol minden nagyon precíz és kiszámított..szal ott lennének a legjobb spontán alakult önerőből feltörő band-ek...vgy monnyuk mikor már feltörtek akkor sem kéne egy rakás produceri elvárásnak megfelelni...

_________________
frekvencia.tumblr.com

Tudod szerintem az ilyen alapítsunk bandát cucc meg minden...ennek pont az az értelme hogy lépjünk ki az unalmas hétköznapi életből mutassuk meg hogy lehetünk valakik!! És lázadjunk!! Most képzeld el Shinya 17 évesen volt a Lasadis-ban milyen durva volt már az abban az időben hogy egy 17 éves gyerek nem a sulival foglakozik hanem bandában játszik ráadásul ami egyre sikeresebb!!! És a szülei meg elég régimódiak meg minden!!!! És az i-n a pont az hogy festi is magát!!!! na ja kb ennyit akartam hozzá szólni!!

azért sok esetben eléggé sokat lehet tudni. ki hogy lett ismert, ki mögött áll ügynökség és ki lett ismert a saját minkája eredményeképpen, vagy ki az akit producerek indítottak el, de utána kézbevette a dolgokat (erre ugye Ayu a tökéletes példa, aki kis ártlag idol volt, most pedig az ország legnagyobb lemezcégén belül az egyik legbefolyásosabb ember)


mittomén, olyasmikre mint hogy egy zenekarnak milyen fázisokon kell keresztülmennie a megalakulástól a sikerig (event-ek, oneman koncertek az egyre nagyobb klubbokban, oneman turné, megstb), mennyire számít az, hogy vannak-e régebbi csapatokból ismert zenészek egy új bandában.. meg olyanok, hogy a vk szcénán belül pl ugye a kislemezeket/mini-albumokat preferálják a nagylemezekkel szemben (míg a punk, hc, grind téren még mindig divatosak a 7" bakelitkislemezek is, hip-hop téren meg a mix-kazik..)

_________________
Nippon Shoxx! / Webshop! !!!~*~Poszterek~*~!!!

az egydolog hoyg az ember el kezd zenélni meg ki akar törni az unalmas hétköznapokból...de ez még nálunk is igaz...14-17 éves zenemániákus fiatalok 70 százalékának van valami zenekara..ennek a 40 százaléka fellép egész normális helyeken és ezek nagy része ismert és jó zenét is játszik..természetesen az undergrounban..szal ez nem nagyon magyaráz meg semmit...legalább is olyan értelemben hogy sokesetben ez a motiváló erő egy fiatalnál...de azért ahogy idősödik az ember nő a felelősség és nem tehet mindent lázadásból meg nem álldozhat fel mindent a zeneszeretet oltárán...szal ritkán lesz bból pénz meg hírnév ha valaki lázadozik és zabolátlanul azt csinálja, azt
játsza amit akar

_________________
frekvencia.tumblr.com

Szerintem élvezni fogod az önéletrajzát, mert a szavaidból úgy tűnik, sok érdekességgel fog szolgálni. Persze attól függ, hogyan definiáljuk a "lányok álma típus"-t

A Malice-es korszak előtti életéről elég kimerítő mennyiségű infóm van. Na az tényleg távol áll a tökéletestől (most a kis tengerbe fulladós, depressziós dolgokra, meg a feleségére-válására, átmeneti munkáira meg a szüleire gondolok). De amilyen most, az tökéletes. Műanyag. Biztos sokáig küzdött ezért, csak talán pont az egyénisége veszett el. De hozzáteszem, én bírom a pasit. Rendszeresen meghallgatom a ténykedéseit, megvan kismillió pv-je, koncertje, de ettől függetlenül nem vagyok elvakult. Bocsánat, tudom, hogy rajongó vagy, és tudom, hogy nem esik jól a dolog, és nem sértésnek szántam, meg nem is Gackt ellen indított támadásnak, mert mondtam, nincs gondom vele (heh, mondjuk akkor mit írnék valaki olyanról - khmm Psycho le Cému khmmm - akit tényleg nem szeretek?).

A Ji-féle példára visszatérve: Shinya motivációjára tényleg kíváncsi lennék. Az egész vk-iparban talán pont ő tűnik a legnyugisabb, legkiszámíthatóbb embernek, az interjúkból is az jön le, hogy alapvetően unalmas (vagy csak pokoli zárkózott). Miért pont ő került be egy olyan bandába, mint a Deg (ahol durvák a szövegek, a kis Kyo meg elég beteg dolgokat produkál)? Egyáltalán hogy tűrik a többiek Kyo ténykedéseit?

Jah, hirtelen bevillant az a kérdés, ami már nagyon régóta foglalkoztat: észrevettétek, hogy a japán újságokban a kérdések milyen idegesítőek tudnak lenni (legalábbis a legtöbb lefordított interjúban)? Megtudhatjuk belőle, hogy mi a bandatagok kedvenc színe, meg mi jut eszükbe egy virágzó cseresznyefáról, de olyan konkrétumokra, ami a bandával, vagy az emberekkel kapcsoaltos, nagyon ritkán kérdeznek rá. Kicsit olyan az egész, mintha Bravo-szintű újságokba olvasna bele az ember.

A másik kérdés meg nem is igazán a japán zenei élethez, hanem a közönséghez kapcsolódik: miért divat nem szeretni a japánok körében a japán zenét (ok, vannak ötleteim, és azok visszavezethetőek a mai fiatalok nagy lázadozására a hagyományok ellen, de tényleg csak ennyi volna)? Mailezgetek egy pár japánkával, és jónéhányan ki merték ezt így jelenteni, hogy ők kimondottan utálják a saját országuk zenéjét. Ezek szerint a rock-vk-miegyéb keményebb zenéért rajongók rétege igencsak szűk lehet. Ők vajon nem veszik észre, hogy az az igazi lázadás, amit ezek a bandák csinálnak? Vagy csak ennyire nem ismerők őket? Nem furcsa az valahol, hogy az átlag japánoknál sokkal több, de még a nagy rajongóknál is valószínűleg behatóbb ismeretünk van a könnyűzenéről?

Bocsi, kicsit elragadtattam magam, de sok dolog felmerült. Hmmm... Mégis van értelme a topicnak. Jókat lehet benne vitakozni, filozofálni, meg offolni. ^^

ugye ?? :D:D:D

_________________
frekvencia.tumblr.com

Teszed fel a kérdést egy _magyar_ fórumon, ahol a legkevesebb szó a magyar zenéről esik Szerintem egyszerűen ők is azt élvezik, amit mi: megismerni egy másik kultúrát, bogarászni a dalszövegeket (és nagyokat csodálkozni, hogy mennyire más, mint a hazai), ötleteket ellesni ruhák és smink terén, egy csoporthoz tartozni, amelynek saját szlengje van és hasonlók.

Azért nem kell bocsánatot kérned, ha nem szimpatikus neked Gackt (vagy amilyen most, ha jól értettem), viszont attól, hogy másnak az, még nem biztos hogy az a valaki elvakult, lehet, hogy csak nem egyforma az ízlésetek vagy olyan értékeket talált a zenéjében (szövegeiben, egyéb ténykedéseiben) amiket te vagy nem találtál meg vagy megtaláltad, de más értékek alapján választod ki, hogy ki/mi tetszik neked.