Ezeket se ma láttam, de megérdemelnek néhány sort.
Pekingi bicikli: Elvont, hosszú és a sztori nehezen akar beindulni, de mindenképp megéri megnézni. Néha groteszk helyzetek alakulnak ki, az egyes szereplők reakciói pedig még érdekesebbek. Aztán ha belegondol az ember, ezek teljesen hétköznapi események. Tanulságos. A cím pedig tökéletes, mivel a főszereplő egy bicikli.
És ott hány óra?: Érdekes, kicsit kusza, furcsán megfoghatatlan, mert az idő múlását akarja érzékeltetni az egyes szereplőkön keresztül. Hogy ki hogyan él meg bizonyos eseményeket, és azokat hogyan dolgozza fel. Ez most így leírva biztos érdekesen hangzik, de amikor nézi az ember, akkor érti, hogy miről van szó.
Szamszára: Csak címszavakban... Szerzetesek, szokások, hagyományok, emberek, erős karakterek, nők, anya-lánya, szex-önfegyelem-félrelépés, család, gyereknevelés, otthon, tisztesség, meghasonlás, felismerés, töretlen hit. Zseniális!
A hét kard legendája: Kínai mese, minimális fantasztikus elemekkel fűszerezve. A történet tipikus, egy véreskezű hadvezér a hatalom és a pénz miatt gyilkoltatja a kardforgatókat a császár parancsára, igaz, néhanapján egy-két (sok) falusi és ártalmatlan (nők, gyerekek) ember is fej nélkül végzi. Ami nem tipikus, az hogy az egyik falu lakói felveszik a kesztyűt. Izgalmas, fordulatos, habár a befejezés nyitva hagyja a sztorit. De azért meg lehet nézni, ha valaki vevő az ilyen stílusú filmekre.
Mongol: Rendezője valami orosz, főszereplő Tadanobu Asano. A történet pedig, hogy lett egy kisfiúból Dzsingisz kán. Szóval az előzmények, és nem a hódítások. Megtudhatjuk, hogyan közösítenek ki egy kisfiút, és hogy mennyi akarat és elszántság, kitartás (szellemi, lelki, fizikai) és hit van benne, hogy túléljen sok olyan dolgot, amit más már feladott volna.