Nem is olyan sokkal a Kitano féle
Dolls után megint egy japán filmbemutató.. és megint egy müvészfilm (a "kommersz" japán filmek nem nagyon akarnak eljutni idáig továbbra sem, pedig böven vannak köztük olyanok amikre vevö lenne a közönség.. nomindegy.. ^^")
Quote:
Eureka
színes, fekete-fehér feliratos japán filmdráma, 217 perc, 2000
rendezõ: Shinji Aoyama
forgatókönyvíró: Shinji Aoyama
operatõr: Masaki Tamura
zene: Shinji Aoyama, Albert Ayler, Isao Yamada
producer: Takenori Sento
látványtervezõ: Takeshi Shimizu
vágó: Shinji Aoyama
szereplõk:
Koji Yakusho (Makoto Sawai)
Aoi Miyazaki (Kozue Tamura)
Masaru Miyazaki (Naoki Tamura)
Ken Mitsuishi (Shigeo)
Yoichiro Saito (Akihiko)
--------------------------------------------------------------------------------
Egy délnyugati japán városban egy forró, nyári reggelen eltérítenek egy helyi buszt. A vérontást csak hárman élik túl: Makoto, a sofõr, egy Kozue nevû iskolás lány és a bátyja, Naoki. Az esetet követõen a trauma hatásaitól gyötört Makoto eltûnik, a gyerekek pedig csendesek és visszahúzódóak lesznek. Két évvel késõbb az anyjuk elválik, az apjuk pedig autóbalesetben meghal. Most egyedül élnek családi otthonukban.
Makoto visszatér a városba, és együtt vezeti a háztartást a gyerekekkel, akikhez hamarosan csatlakozik unokatestvérük, egy vakációját töltõ diák is. Aztán a rendõrség nõi holttestet talál a folyóparton, és Makotót gyanúsítják. Nem sokkal késõbb a férfi vásárol egy régi buszt, ágyakat szerel be és meghívja a három fiatalt, hogy tartsanak vele egy utazásra.
"Szökõár közeleg, és mindannyiunkat elsodor."
Aoyama Shinji japán rendezõ filmjével arra a megrázkódtatásra és traumára kívánt reflektálni, melyet a hazájában lezajlott szerencsétlenségek után kellett az embereknek elszenvedni, például a tokiói metró elleni gáztámadás, vagy az országban egyre terjedõ erõszakos, értelmetlen bûncselekmények miatt.
Az Eureka néhány ember története, akik egy végzetes esemény miatt teljesen elveszítették egyensúlyukat a világban. A közös fájdalom lassan arra indítja õket, hogy egy sajátos családi kört alakítsanak ki, ahol szembe tudnak nézni az átélt élmény rémületével, elkezdhetik újjáépíteni életüket és lezárni a múltat. Útjuk a lélek egyfajta utazása: a film egy belsõ road movie.
(forrás: port.hu)
A filmröl szoló kritikák a lehetö legkülönbözöbb véleménnyel vannak a müröl.. van aki szerint habár elképesztöen hosszú (majd' 4 óra ugye..

) minden perce lenyügözö.. mások szerint meg kibírhatatlanul unalmas és az ember csak azt várja, hogy mikor lesz már vége (aztán az órájára pillantva rájön, hogy még a felénél sem tart a film)
Ha esetleg látta már valaki és be tudna számolni a saját tapasztalatairól...
