Meghallgattam ma egyszer jó figyelmesen, tetszetős album lett!
Féltem, hogy csak azok a számok fognak igazán ütni, melyeknek klipjük is van, de tévedtem. Van jópár elég durva darab azokon kívül is, és úgy általánosságban azt tudom mondani az albumról, hogy nagyon kiszámíthatatlan, vad és izgalmas, és sosem lehet tudni, mi fog jönni legközelebb egy adott számon belül. Ebből látszik, hogy a legtöbb dal nekem nagyon tetszett. Az átvezetők viszont első hallásra kissé laposak/furák voltak. A
How Old You are Never Forget Your Dream nem teljesen illett bele az album koncepciójába, ha engem kérdez valaki; szimpla elektropopra emlékszem (már úgy értem, hogy szimpla, hogy metálos hatás nem sok érvényesült benne), amiben az a pár szónyi hörögve üvöltözés igazából csak azért van benne, hogy neve legyen a gyereknek.
Viszont úgy rémlik, hogy ettől függetlenül kellemes, bár ha engem kérdez valaki, a legelső, magányos hörgős sor benne valahogy elég vérszegény és szenvedős lett.
Ami még annyira nem tetszett, az utolsó dal, a
Don't Suffer Alone, de ez sem rossz szám. Az összes többi igazán vagány szerintem.
Majd még később írok egy részletesebb véleményezést a nagyszerűséges
és semmiről sem szóló blogomra.