Két oka van:
Nem mindenki szeretne zenélni, és nem mindenki hiszi el magáról, hogy meg tudja csinálni. Sőt van, aki nem is bírná elviselni a sikert. Az emberek különbözőek, és nem csak zenélni kell tudni ahhoz, hogy az ember befusson, jó időben, jó helyen kell lenni és fontos, hogy magával tudja ragadni a közönséget, nem mindenki születik színpadra.
A másik, hogy nem mindenkinek van több százezer forintja megvenni a megfelelő hangszereket, torzítókat. Egyszer a kezembe adtak egy 800 000 ft-os japán Ibanez gitárt, bekötötték egy hasonló értékű erősítőbe és egy 50 000 ft-os wah wah pedálba... semmit nem fogtam le csak pendítettem egyet, lehúztam a tremolókart és kétszer ráléptem a wah wah pedálra, olyan hangot adott ki, mintha nem is tudom mit játszottam volna. el sem tudom képzelni, hogy mennyirbe kerülhet a Diru felszerelése... Már magában az a lézeres kézitorzító, amit Kaouru használ a Mazochyst of Decadence-nél a '99-es Osaka-i koncerten....
Nem nézek le senkit..... könyörgöm, hányszor írjam még le!!!! Attól, hogy már nem tekintem példaképemnek, szeretem őt.
Hide nem igazán játszott könnyűeket, legalábis én nem találkoztam olyannal (talán a Tell me, de abban is 3 sáv van)... Viszont Diru-ból rengeteg dalnak meg van a kottája és nincs köztük nehéz, de nem nézem le! Sőt egyre inkább azon agyalok, hogy nekem is egyszerűsítenem kellene a dalainkat, mert túl nehezek lettek (Candy eltiltott a Pierrot daloktól, mert túl bonyikat írtam...).
_________________
"A Raphael-ből már csak rizs maradt..." - by TylerKuroki
Login
Register
FAQ
Search
Ahogy Teszt is mondta, nem biztos, hogy attól jó valami, hogy bonyolult. A Dream Theatre nekem se jött eddig be, pedig én még emlékszem, mikor megalakultak 
Még akkor is, ha egyesek taplók 