|
Hát akkor itt a másik topicban beigért Hyde's Diary első része:
HYDE NAPLÓJA
Le-Ciel magazin 00.
1994/ 11.23 (szerda)
Ma nem csináltam semmit...
1994 / 11.24 (csütörtök)
Felébredtem, épp Sapporó felé tartunk. Ez az első kampány az életemben!
(valószínű, hogy Hyde repülővel utazik éppen éjszaka, mikor ezt írta.)
1994/ 11.25 (péntek)
Ma Sakurával javarészt a rádióállomásnál és a sajtónál töltöttük az időnket.
Elérkezett a Siesta premierje!! Azt hallottam, hogy az emberek Sapporóban szégyenlősek, de mikor a Q&A ülésen voltunk, igazán izzasztó kérdéseket tettek fel nekünk! (mint például, hogy mi a benyomásunk a doraemon-ról.
Azután a kívánságomnak eleget téve mi mind elmentünk enni Chankót (valamilyen nagy tál étel), majd később ittunk. Az italaim nagy részét átpasszoltam Sakurának, és titokban figyeltem hogyan reagál rá a szervezete. Az eredményeket leírtam a Par Avionben levő saját rovatomba (Ford.:A Par Avion a Le-Ciel elődje, a fanclub ingyenes magazinja volt). Sakura megitta az italok közül mindegyiket, amit átadtam neki. Azután, amikor megérkeztünk Hokkaidóra, Sakura mondott valamit Dzsingisz kán-ról? (???:lol: Valaki nagyon be lehetett rugva...)
Amikor megérkeztünk a szállodába, már reggel 6 óra volt. Lepihentünk egy rövid időre, ami kevesebb volt, mint 3 óra, mivel el kellett érnünk a tokiói repülőjáratot. Mikor újra felébredek, akkor már Tokióban leszünk.
1994/ 11.27 (vasárnap)
Amikor az ébresztőórám csörögni kezdett, akkor még sötét volt. Ma Hiroshimába mentünk.
Tokiói vonatállomásnál találkoztam Kennel, de alig bírtam nyitvatartani a szemeimet.
Kenchan magával hozta a zo-3-ját is (? ez egy gitár?), amit nemrég kapott, most nagyon boldognak tűnik. Amikor Hiroshimánál voltunk, elvittek bennünket pár aranyos kis boltokba, és arra gondolkodtam: " Ha ilyen boltok lennének ott is, ahol én lakom, azt nagyszerű lenne”.
Amikor a Siesta premierjének helyszínére sétáltunk, két fekete ruhás kerékpáros nagyívben kikerült bennünket, anélkül, hogy észrevettek volna (hmm.elég érdekes lehet valakit úgy kikerülni, hogy nem veszik észre...).
A premier után rögtön Hakatába mentünk.És természetesen, rament ettünk vacsorára.
1994/ 11.28 (hétfő)
Ma van Ken-chan születésnapja. A staff arra gondol, hogy meg kéne lepni titokban a fellépés alatt.
Időközben, Ken elmondta a saját MC-jében, hogy " ma van a szülinapom”, eléggé zavarban volt, nem tudta, hogy mit is mondjon! haha...hát igen, ez ő, ...de mi ilyennek szeretjük. „Ez volt az első alkalom, hogy ilyen sok ember kívánt nekem sok boldogságot.” Nagyon boldognak és meghatottnak látszott. A ma esti vacsora megint ramen.
1994/ 11.29 (kedd)
Ma Kumamotónál vagyunk. Miután felvettük a tévéprogramot, a Matsumoto Recordsba mentünk.
Mikor megérkeztünk, Mikulás jelmezbe öltözött hölgy köszöntött bennünket. Lehet, hogy azt gondolják, nyugodtabbak lesznek az emberek a tv állomáson, ha úgy érzik közeleg ez a év vége / újév dolog, bár most még csak november van...hmm.. de az újév hamarosan jön.
A „Mikulás-hölgy” korábban „Guests"-nek nevezett minket, majd mikor hallom a nevemet, ki fogunk menni a színpadra.
Az a 20m-es színpad kb 50m-esnek nézett ki...
A vendégek közül majdnem mindenki uniformisban volt...és mindenféle fura kérdést tettek fel nekünk. A kérdések többségének semmi köze nem volt a Siesta-hoz ...-_-... valami fickó, aki úgy néz ki, mint egy bűnőző, megkérdezte, hogy " milyen színű alsó van ma rajtatok? (???-perverz) ... és volt néhány helyes iskoláslány, akik megkérdezték, hogy: " kedveled az ápolónőket?” (hahhaha!) és én gondolkodás nélkül rávágtam, hogy igen! Később elhoztak egy bárba bennünket. A tulajdonos érdekes személy. Jól éreztem magam, ide máskor is szívesen visszajönnék. Vacsorára rament ettünk, megint.... Ez az utolsó nap Kyuushuban.
1994/ 11.30 (szerda)
Kentől elbúcsúztam, és elmentem Tet-channel találkozni Osakában.
Interjúkat olvasgattam abból a magazinból, amit nagyon szerettem régen, amikor még Osakában éltem.
Aztán elmentünk a 802 felvételéhez (802 egy rádióprogram). A riporterhölgy úgy nézett ki, mint az a személy, aki az esti műsor (Endless night – Végtelen éjszaka) vezetője a kansai B4 csatornán. Összeszedtem minden bátorságom, és megkérdeztem tőle, hogy ő vezette-e azt a műsort is, és IGAZAM VOLT!!! Sokat beszélgettünk a múltról, azonban sajnos kifutottunk az időből, de megígértem neki, hogy majd megint el fogok jönni beszélgetni, ha lesz rá lehetőségem.
A mai fellépésünk sokkal nagyobb helyszínen volt, mint a múltkori. Tetchan és én lementünk megnézni a kisfilmet, amit a koncert kezdete előtt vetitenek (Mo-ri). Miután a film elkezdődött, titokban megfigyeltem a közönséget... voltaképpen az osakai rajongók elég zajosak és nagyon sok közöttük eléggé őrült.... Osaka óta végre nem kell rament ennünk, később elmentem aludni. Ma van az utolsó fellépésünk, nemsokára megjelenik a Siesta!
1994/12. 3 (szombat)
Ide mentünk: ( én nem ismerem ezt a furiganát..sorry! de a kanji-ja Oo Guu) Nack 5 (rádióprogram).
Ez tovább tartott, mint ahogy gondolkodtam, és kissé rosszul voltam a kocsiban, szerencsére nem hosszú ideig. Sokan vártak ránk már a helyszínen a kulisszák mögött kiabálva. Jó ideje találkozni szerettem volna a rajongóinkkal, minket mégsem engedtek a közelükbe, mert attól féltek, hogy a hisztéria, ami körülöttünk kialakult, meg fogja semmisíteni a stúdiót. "Sajnos csak rövid ideig lehettem kinn veletek, amiért Gomenasai!"
Vége az első résznek!
credit:laruku.com
|