Hétvégén megnéztem az új Laruku dvd-t.
A belső borító nagyon szépen néz ki, olyan mint egy régies emlékkönyv. Az első lemezen 16, a másodikon 4 dal kapott helyet, semmi extra, a menü a lelkesen csápoló rajongókat mutatja.
Az első lemeznél kissé beijedtem, mert zúgott elég erőteljesen az elején, de aztán kiderült, hogy csak a hangzavart igyekezett prezentálni, ami a koncerteremben volt, a kezdés előtt....
A fiúk a
Get out from the shell-el kezdtek, egy lepel takarta el őket a kíváncsi szemek elől, hátulról megvilágított sziluettjükön lelkesen ugrált a macskám..na jó nem Gubanc volt az..
Lepel le, Hyde már pattant is ki középre, térdig érő csizmában, mint a csizmás kandúr, már csak a tollas kalap hiányzott a kobakjáról.
Ken az első pillanattól kezdve vadul vigyorgott le a stage-ről a rajongókra, látszott rajta, hogy na ő igazán remekül érzi magát a koncerten. Tetsu-t azonban az egész koncert alatt alig láttam néhányszor elmosolyodni. Az a kevés pillanat is inkább Ken humoros megjegyzésének szólt ill. a Link közben csillant meg némi vidám fény a szemében (lehet, hogy ő már előre tudta, hogy mit csinálnak majd a kissé szakadt ruházatú énekessel a rajongók):), meg mikor Hyde összeborzolta a haját..Pörgött, meg ugrált, ahogy szokott, de gépiesen és kedvetlenül. Fájt hogy ilyennek láttam őt! Hyde vagy komoly volt, vagy vadul risza-riszált a színpadon.
Az effektek tetszettek, a fekete-fehér régiesítés, a hulló virágszirmok, tollpihék, stb. minden-minden a helyén volt. A zongora olyan különleges hangulatot teremtett a Kasou elején, hogy szívesen elhallgattam volna még egy darabig, na és onnan jött egy viszonylag lassabb dalokból álló blokk, ami csodálatos volt. Hyde úgy énekelt, hogy az embernek könnybe lábadt a szeme tőle.
My dear, Forbidden lover, my heart draws a dream egytől egyig tökéletesek voltak.
Revelation ismét nagyot ütött, aztán jött a
Seventh heaven, és a baleset. Szegény Ken, pont az európai koncerten történt vele ez, fura volt, hogy rajta hagyták ezen a dvd-n is, hiszen a Documentary-ra már egyszer felpakolták, igaz, itt többet mutatták a tagok reakcióit. Aztán Ken hamar összeszedte magát és már ismét vadul vigyorogva száguldozott a dalok között (Pretty girl).
Stay away-t ismét szerepcserélős verzióban hallhattuk, Yuki is dalra fakadt természetesen, ráadásul egész hosszan.
Egy élmény volt, pozitív értelemben!
A második lemez is nagyon jó, csak rövid, az Anata meg csodálatos és hátborzongató, mint mindig, ahogy Hyde énekel, az magával ragadó, a közönség is dalra fakadt természetesen. Méltó befejezése volt ennek a remek dvd-nek.
Login
Register
FAQ
Search
Látszik, hogy élvezik a közönségváltozást! 
Mi meg csorgathatjuk ezekre a nyálunkat addig... 
