Tegnap rám tört a fordíthatnék, íme az eredménye, jó szórakozást:
Hyde Naplója Vol. 2 (1995 Mar 11. ~ 1995 May 20)
1995/ 3.11
Most vettem észre, hogy egy hónapja nem írtam a naplómat. Nincs sok időm, hogy végig gondoljam mi minden történt velem, lehet, hogy a gyorsaság miatt kimarad pár rész.
1995/ 3.14
Nikotin, koffein, agónia és ceruzák. Nálam teljes sötétség honol, ráadásul a nap is felkelt. Továbbra is csak a vázlatfüzet lapját nézem. Az életben nem leszek kész a szövegírással. És ha nem leszek kész, akkor nem szabadulok innen egyhamar.
1995/ 3.20
Befejeztük az „And she said" "Brilliant Years" and "Vivid Colors" felvételét.
Még 7 dalhoz kell szöveget írnom, meg akarok szökni...Egyre nagyobb késztetést érzek rá, hogy meglógjak.
1995/ 3.26.
Remek, végre befejeztük az „And she said” videóját, ugyanakkor egyre kevesebb időm van arra , hogy megírjam a dalszövegeket.
1995/ 3.27
Sötétség, sötétség sötétség
1995/ 3. 28
stresszes...stresszes....stresszes.
1995/ 3.30
fájdalmas....fájdalmas...fájdalmas.
1995/ 4.5
Nagyon szép volt a házamból a kilátás, de az ablakom előtt lévő házat felújítják és ez tönkreteszi a panorámát..
Így hát visszatértem egyedül a stúdióba, ahol már egy hónapja „sátrat vertünk”. Itt nem kell a házimunkával törődnöm, így tudok összpontosítani a dalok szövegének megírására..
1995/4.7
Látom a Fuji-t az ablakomból. Sakurával dolgozunk az egyik dalon, de más az elképzelésünk róla. A beszélgetés után végül is az ő változata mellett maradtunk, így az enyémet megtartom magamnak.
1995/ 4.10
A stúdiót már 3 napja nem hagytam el, fáradtan nézem a Fuji-t, úgy döntöttem, ideje egyet sétálni a tó körül. Már rég nem voltam a Ropewayen (drótkötélpályás gondola szerű felvonó), ezért úgy gondoltam, megyek a kört vele, de mivel hétköznap volt, végül az idegenvezető és én voltunk csak a gondolában, elég esetlennek éreztem magam. A hegycsúcson mindössze 5 pár volt...megint vacakul éreztem magam. Miközben a dalszövegeken gondolkoztam, nem csináltam semmit, 30 perc után felpattantam megint a felvonóra és 4 pár kísértében, 5 perc alatt leértem a kabinnal, miközben a bezártságérzettel küszködtem. Egy órakor megebédeltem, és a fennmaradó 3 dal szövegén törtem a fejem.
1995/ 4.13
Miután visszatértem Tokióba, elkezdtem felvenni a dalokat. Ma a „Glass Dama” volt soron..
1995/4.20
Befejeződött 6 dal felvétele, még van 4 napom, hogy befejezzem a 2 dal szövegét.
1995/ 4.21
El akarok szökni.
1995/ 4.22
koffein, nikotin, koffein, nikotin, koffein...
1995/ 4.23
Fájdalmas, olyan egyedül vagyok..már megint, magányos vagyok nagyon. Valaki segítsen...valaki segítsen nekem!
Megyek egy kis dióért...
1995/ 4.24
Kész van még egy dal. Forró a fejem..nem bírom a stresszt. Muszáj valamivel oldanom a feszültséget. Miután üres cigarettásdobozokat vágtam hozzá a falhoz, kicsit jobban érzem magamat. aztán ollóval összevagdostam a füzetem lapjait... (Hyde kezdesz egyre ijesztőbb lenni.....) Kezdek félni magamtól. A fejem mindjárt szétrobban...
Kopasz leszek, kopasz leszek! Még egy lépés és kitépem az összes hajam.
1995/ 4.25
Közeledik a felvételek vége, én meg kész vagyok még egy dal szövegével. Újra és újra olvasom, amit írtam, keresek egy nyugodt szobát, hogy végre befejezhessem. Lassan megőrülök. Már vagy ötvenedszerre ugrom neki, most már ez lesz az utolsó.
1995/ 4.26
Az utolsó dal felvétele. Befejeztük az egészet. Én nem félek soha többé semmitől! Miután befejeztük a „Cureless” felvételeit, a kórus darabjait vesszük fel. Ez a Tet-chan, Ken-chan és Sakura első közös debütálása. A dal hosszú, úgyhogy mindenki belehalt a felvételbe, de úgy vélem, ha élőbe előadjuk, hogy a rajongók énekelhetik velünk, igaz? A dal címe: "Shizuka na umi de".
1995/ 5.8
VÉGE. Befejeztük az összes munkát, elkészítettünk egy nagyszerű albumot, a címe: "Heavenly”. Nagyon várom a lemez megjelenését, de azért kikészültem rendesen a felvételek alatt.
1995/ 5.20
Utolsó próbanap a koncert előtt. Mióta csak végeztünk a lemez felvételével, azóta csak interjúkra és fotózásokra szaladgálunk (ezért volt kissé zűrös a naplóm vezetése). De akárhogy is, ismét színpadon állhatok, holnap fellépés a Kumatani Vogue-ban!
Login
Register
FAQ
Search
Bár az hogy ennyit kell dolgozniuk, tényleg elég megterhelő lehet, én is kikészülnék. De ha szereti, szenvedélye amit csinál, és bizonyára így van, akkor nem fog egyik napról a másikra visszavonulni vagy hasonló. 
