KaiRen: örülök, hogy végül sikerült beszélgetnünk a repülőn! tökjó volt találkozni

(aztán nagyon remélem, hogy nem ez volt ám az utolsó!

)
na, akkor próbálok írni valami értelmeset is xD
a sorban állás már csúcs volt, főleg mivel hallottuk/láttuk, hogy a spanyol slave-ek közt már király volt a buli xD (legalább is szerintem nagyon funok voltak

) és egészen családias volt a hangulat ahhoz képest, hogy jó sokan voltunk, plusz még dúródás sem volt :3
a közönség szerintem teljesen kulturált volt és jó volt látni, hogy tényleg az együttes miatt jönnek el, nem azért, "mert japán". mondjuk ezen sokat segített az ülőhelyes elrendezés is, így mindent tökéletesen láthattunk, és a koncertre bírtunk figyelni 100%-osan. senki sem volt agresszív, tolakodó - és még így is belefért egy kis tombolás, persze mindenkinek szigorúan a saját helyén, ami szerintem cseppet sem vett el az élményből :3
hősiesen bevallom, én is elpityeredtem, amikor megszólalt a LOVELESS. teljesen álomszerű volt az egész, és még mindig nagyon hihetetlennek tűnik. (btw a másik alkalom, amikor elsírtam magam, a Gravity alatt volt... jobban mondva becsülettel végigsírtam az egészet, de nem bírtam volna ki :') ) a setlist szerintem hibátlan volt, tele volt jobbnál jobb dalokkal, és igazából az sem zavar, hogy nem volt SHINE és JESUS
ahogy láttam, az igazi tombolás nem csak részemről, hanem a közönség döntő többségénél akkor indult be igazán, amikor Shinya dobszólója elkezdődött. minden porcikámban éreztem a dobok dübörgését, és hihetetlenül behergelt minket

jó volt látni rajta, milyen jól esett neki, amikor a nevét kántáltuk. dehát ez a minimum

aztán amikor feljött J is, konkrétan a lelkemet is kisikítottam (utólag is bocsi Kagero-tól, ha halláskárosodást okoztam ^^"") meg kiabáltam, hogy "dzsééééjj" és hasonló fengörlös dolgok, amikre nem vagyok büszke u.u xDD persze nem csak J-re figyeltem (de tényleg *-*) aminek nagyon örültem, hogy Inoran irtóra pörgősre vette a figurát, tökjókat ökörködtek egymással a színpadon a tagok

Ryuichi hangja pedig végig hibátlan volt. persze, hallottam a stúdiófelvételen és koncert dvd-ken is, hogy hatalmas hangja van, de élőben átélni egészen más volt.
feledhetetlen élmény volt Ryuichivel együtt énekelni, hogy "dú jú lájk it láff", headbangelni a SLAVE-re és látni, ahogy hegedűn játszik Sugizo (aki egyébként olyan volt, mint egy angyal *-*) mikor a Providence elkezdődött, alig bírtam összeszedni az államat a földről :'D egyszerűen csodálatos volt.
ez egy valóra vált álmom, pedig szentül meg voltam győződve arról, hogy csak álom marad, és a valóság jobb volt, mint amiről álmodni mertem volna
szóval 10-es skálán 11.