Jöjjön most néhány film, amelyekről eddig azért nem írtam, mert nem igazán tetszettek.
Tegnap megnéztem az Il Mare című koreai romantikus misztikus filmet, amely a Ház a tónál című amerikai filmhez szolgált alapul.
Már hónapok óta próbáltam megszerezni, de valamiért sose sikerült, aztán mikor meglett, elkezdtem nézni, de akivel néztem, azt mondta unalmas, úgyhogy mást néztünk. Szóval nagy várakozásokkal ültem neki, és nagyot csalódtam.
Ez a film is a nagyon jó lehetett volna kategória, de volt benne néhány rész, ami számomra teljesen hiteltelenné tette. Tudjátok, amikor egyértelmű, hogy a szereplők azért cselekednek teljesen logikátlanul, hogy majd csak később legyen a nagy meglepetés, holott a néző már rég tudja, mi az ábra.
SPOILER A halas részek pedig szimbolizmus ide vagy oda, egyszerűen baromságok. A második halas esettől csak a főszereplő tűnik totál hülyének/gonosznak, attól függ, van-e annyi esze, hogy tudja: az édesvízi halnak nem éppen egészséges, ha a tengerbe engedik. SPOILER VÉGE
Látta valaki az amerikai változatot? Az milyen?
My Wife is a Gangster koreai vígjáték - egyszer szórakotató volt, előkerültek azok a poénok, amikre számítani lehetett, volt néhány igazán nevettető is, de sajnos volt néhány karakter, aki nem hiányzott volna...A legszembetűnőbb közülük a lólábbal verekedő vidéki gengszter - lehet, hogy valami koreai insider poén, amit nem értettem...
Ez át is vezet minket a következő vígjátékhoz, amit végig se néztem:
Attack the Gas Station - ennél már sajnos téynleg arról van szó, hogy a koreaiak számára érthető poénokkal van tele, ezért a külföldi néző számára csak néhány helyzetpoén marad. (Ezt persze később olvastam, először csak úgy tűnt, nem sok poén van benne

) El tudom képzelni, hogy Koreában nagy siker lehet valami, amit mi nem értünk, ahogyan gondolom az Argóhoz hasonló filmeket is sokkal kevésbé élvezné egy külföldi.