Nah, végighallgatva, közben indítottam újra.
Hát, nem gondoltam volna hogy ilyen lesz. Mármint hogy ilyen jó; stílusra azért sejtettem.

Előre szólok, akinek nem jöttek be az eddigi neovizualizálások, valszeg ez se fog igazán tecceni.
Rövid impressziók:
01: Az a kezdés!!! (spoiler)
A shamisen-figura, beszarás!!!(/spoiler) Ez az ember beteg. Hál' Istennek. xD Nagyon monumentál, nagyon tetszik.
02: Idáig a kedvencem a lemezről, jó a tempó, sodor a cucc, büntet a basszus meg a groove, nálam hibátlan. Redneck Tokyo-alsó graffiti-hip-rock.
03: Már ismert, jól passzol ide a Tokyo Blues után. Még mindig nagyon-nagy.
04: Ismét egy booty-shakin' yakuza-rap-groove-os cucc, olyan "hangulat felforrósító" feeling. Na, az ilyen számok miatt akarom már ezt a palit meg a truppját élőben látni végre!
05: Na, ezt még emésztenem kell, hogy minek kellett ide, mármint azon kívül, hogy naggyon atmoszférikus, naggyon japános, és naggyon rövid. XD
(nekem egy wc-n görnyedő szamuráj warrior képe jött be legelőször XD). Meg azon kívül, hogy így pont 47:47-re jön ki az album hossza.
06: Már vártam, hogy "húú hosszú szám, biztos jó jammelős lesz!" és igen, az. Nagyon helyesen. 8) Nem popzene, az biztos, oda kell hallgatni rendesen. Az utolsó perc meg...aaaah. <3
07: Már ismert, jól megy a Nowheregod egyre csituló végéhez; itt megint felpörög a zene.
08: Ismét egy kislemez szám, tovább folytatva a dögös tempót.
09: Végül az utsó single-ről származó dal, vissza-rappesítve a képet. Jól "trónol", így a lemez végefele.
10: Kellemes kis lassulás, nagyon álomszerű feeling, pretty, tecc.
11: A végére egy hangulatos akusztikus számocska elköszönésképpen, igazán jól zárja az albumot, ami szinte "in medias res" belecsapott, és a végére egyre inkább csitul elfele.
Nekem tetszik a felépítés.
Nah, ezek után már naggyon~ várom a koncertet, csak legyen már nyár!!! ^o^