Sound Of Japan.hu

Nagyon jó! Köszi Mira!!

_________________

ez nagyon nagy!

_________________
A banneremet Chimaera készítette. Domo Arigatou!!!!

LOL



Gackt kiltben. *.* Jól állna neki!


Köszi!

Ja, és aki nem látta még a Kockákat, az nézze meg!

Én láttam a Kockát és nagyon tetszett, de a 2 már nem annyira.... van amelyik filmből már nem kéne 2. részt forgatni. Biztos egy csomó pénzt beleöltek és már nem is lett olyan jó....

Örülök, hogy mindenkinek tetszett a beszélgetés! És nagyon szívesen. Nekem a kedvenc részem, hogy "Gackt olyan jól zongorázott, hogy kijózanodtam".
Érdekes összefügésnek hangzik, de biztos van ilyen, ha ő mondja. Meg mikor a végén, hogy:
-Rég beszéltetek Yoshikival.
-Nagyon vicces ember.
-Jó volt beszélni vele?
-Teljesen nazális volt a hangja.

Biztos csak a leírás miatt van és élőbeszédben nem ilyen szembetűnő, de marhára nem a kérdésekre válaszol.

Skótszoknyában sztem is jól nézhet ki. Nade végtére miben nem. \DX/

Találtam mégegy interjút (nem Japánból fordítottam, hanem angolból egy barátnőmnek, aki nem ért túl jól angolul de szereti Gacktot), ez nem tudom pontosan mikori, de a kontextusból biztos kiderül annak számára, aki valamennyire figyeli Gackt pályáját.

--Milyen gondolataid vannak a koreai lemezkiadással kapcsolatban?
"Örülök, hogy most már a koreai rajongók is meg tudják hallgatni a zenémet. Szeretném a tevékenységemet Koreára, Kínára és Japánra koncentrálni. Persze ez még csak a kezdet."

--Két dalt koreaiul énekelsz…
"Csak fél éve tanulok komolyabban koreaiul. A kiejtés nagyon nehéz. Azért örültem, hogy lehalább néhány szót tudtam szólni az itteni rajongókhoz is. De legközelebb szeretném, ha már az interjúk is mennének koreaiul."

--Jelenleg Koreában nincsen kereskedelmileg sikeres japán előadó.
[gakuhai nem igazán értette ezt a részt japánról angolra fordítás közben, úgyhogy megeshet, hogy kissé félrefordított >.>;]
"Ha ez nem megfelelő hely a japán előadók számára, hogy kereskedelmileg sikeresen zenét adjanak ki, és ha mindnyájan úgy gondolják, hogy ez az egész csak az üzletről szól, akkor nyilván nem is próbálkoznak. Én a magam részéről azért megyek Koreába, hogy minél nagyobb kulturális kapcsolat létesüljön a két ország között. Remélem, hogy a koreaiakat is érdekelni fogja Japán. Sok barátom van, akik koreaiak, de Japánban születtek és nőttek fel. Nekik nagyon nehéz volt az élet egészen a közelmúltig. Persze mióta Korea megindult a fejlődés útján, nagy változások vannak. Mindegy, ha emiatt politikai szinten nem is fog változni semmi, a szándék azért megvan, és éppen a kulturális kapcsolat révén."

--Mi a ‘Gackt’ név jelentése?
"Okinawai vagyok, és mikor kicsi voltam, az amerikai katonák szólítottak 'gaku'-nak. Japánul ezt 'gakuto'-nak mondják, leírva pedig 'gackt'." (a 'gaku' jelentését éppenséggel nem magyarázta meg, de azért köszi a választ ^_^)

--Kevesen születtek 1540-ben.
"Nem szeretem, hogy az embereket mindig a koruk alapján ítélik meg. Úgyhogy egy interjúban egyszer viccből azt mondtam, hogy 450 éves vagyok, és akkortól fogva annyi idős lettem. Ma talán több vagyok már, mint 460."

--A Guns’n’Roses ex-dobosa Matt Sorum részt vett az új albumod felvételeiben.
"Ez az találkozás eleve el volt rendelve. Mikor Los Angelsben voltam stúdiózni, és nem találtam megfelelő dobost, mégegyszer körülnéztem a környéken, és teljesen véletlenül összeakadtam vele."

--Tervezel fellépést Koreába jövőre?
"Jövőre tervezek egy országos turnét Japánban és nyilvános fellépéseket Koreában. Nem tudom, hogy ezek ugyanolyan kaliberűek lesznek-e, mint Japánban. Itt valószínűleg inkább csak live-houseokban fogok fellépni ."

_________________
♥*♥*東*方*神*起*♥*♥

Köszi ezt is!

Na akkor a Kocka 3-t (vagyis 0-t) már tényleg nem neked találták ki Bár nekem tetszett, végre megtudjuk, hogyan folyik a kockamunkások élete (és megint nem annyira csilivili, mint a 2-es) A 2. high-tech cyberfeelingje meg hát ugyebár engem nem riasztott el, sőt De értem, hogy miért nem tetszett azoknak, akik a mechanikus csapdák hívei

Megnéznék egy ilyen live-house-os fellépést is. Egyszer olvastam beszámolót egy ilyenről, egészen családias a hangulat.

Janem, nem úgy értettem, hogy egyáltalán nem tetszett a 2. rész csakhogy nekem már nem volt akkora élmény, mint az első, mert akkor az teljesen új volt. Kéééész, de mekkora ötlet, hogy 10 embert beraknak egy csapdákkal teli kockába. De végülis a 2 is megérte azt a 2 órát, amíg végignéztem, csak az első részt mondjuk többször is megnéztem szívesen, ezt meg annyira azért nem. Dehát ízlések és pofonok..... (szeletelőgépek ) A nulla azért érdekes lehet, ha tényleg arról szól, ahogy építik, majd rákeresek SoulSeeken.

Úgydöntöttem, hogy márpedig telespamelem a Gackt fórumot, úgyhogy mégegy fordítás...... Jihaku...vagyis Gackt önéletrajza, 5-ödik szekcióból a 2-es fejezet... tudom biztos mindenki olvasta már angolul de azért hátha valaki még nem és örül neki. Nekem ez az egyik kedvenc fejezetem....

SECTION 5
SOUZOU [CREATIVITY]

2. Shiya no Doraibu de Kyoku wa Umareru
[On Late-night Drives, Melodies are Born]
Az éjszakában, vezetés közben dallamok születnek


Az éjszaka közepén, ha unatkozom, beszállok az autóba, és útnak indulok. A Tokyo-Nagoya gyorsforgalmi úton hajtva, nem gondolva semmire, nem csinálva semmit, csak rálépek a gázra és nézem az elsuhanó tájat.

Aztán hirtelen egy sokk, mintha egy baseball-ütővel vágnának fejbe. Bam! Úgy érzem, mintha fejbe vertek volna, és gyakorlatilag fáj is.

Mikor visszanyerem az érzékeimet, egy áttetsző sík jelenik meg előttem. Ezen a síkon mozdulatlan képek jelennek meg. Aztán a mozdulatlan képek mozgásba jönnek, és egy történet kezd alakot ölteni. Egy vékony szűrő jelenik meg a szemem és a való világ között, és ott, úgy érzékelem, hogy képek tűnnek fel hirtelen, és kelnek életre.

A képek között, már a legelejétől fogva vannak olyanok, amelyek mellé hang is társul, és vannak, amelyekhez nem. Van olyan, mikor csak a dallamot, máskor csak a ritmust hallom. Néha nem tudom, mit jelentenek a képek. De ami soha nem változik, hogy mindig van egy történet bennem. Ezek aztán konkrét témákká válnak, amik a felszínre törnek. Ezek a képek inspirációt adnak nekem, és dallam születik belőlük.

Ha a történet konkrét személyek formájában realizálódik, egy rövid történet lesz belőle, és ha ez különösen rövid, akkor dalszöveg lesz belőlük.

Leginkább úgy jönnek ezek a képzetek, hogy fejbe vágnak engem. Ez történhet gyakran, de vannak olyan idők, mikor sokáig nem jönnek. Mikor pedig nem jönnek, az emberek hiába mondják, hogy „Kérlek írj még dalokat!”, csak azt tudom mondani, hogy „Próbálok, de nem megy”. Olyankor nem tehetek mást, mint várok.

A dalszerzéssel kapcsolatban mindig így érzek. A dalszerzésnek ez a módja, és én ezen nem tudok változtatni. Régebben volt otthon egy stúdióm. Azt gondoltam, ha van otthon egy stúdióm, nem lesz majd egyszerűbb ott összegyűlni és dalokat írni? Azt gondoltam úgy is tudnánk dalokat szerezni.

Ez nem működik, és amint egy kicsit jobban belegondoltam, rájöttem, hogy a dalszerzés nálam mindig egy váratlan esemény. Mikor nézem a tájat, vagy épp vezetek. Ha arra gondolok, hogy „Írnom kell egy számot!”, az biztos nem fog sikerülni. Végül is a stúdió nem számít. Gyűlölöm bezárni magam dalokat írni.

A történet mindig úgy kezdődik, hogy egy gondolat üt meg, valami hátulról.

Úgyhogy a lemezkiadó hiába mondja, hogy „Kell nekünk egy dal eddig meg eddig”, ez nem ilyen egyszerű. Általában ki kell tolnom a lemezkiadás dátumát.

A Moon esetében például egész négy hónappal toltam ki a kiadás határidejét. És még így is, az egész album 11 hónap alatt lett csak készen. Ettől fogva pedig a dolgok valószínűleg még több időbe fognak telni.

Ez nem bocsánatkérés a rajongóktól, akik várnak, én egyszerűen másfajta ember vagyok, nem egy „kereskedelmi író”. Azt adom ki, amit ki akarok adni. Nem kötök kompromisszumot, és nem kérek elnézést. Nem számít hány hónapba telik, amíg elfogadhatót alkotok, nem alkuszom meg. Ez a kötelességem. Mi több, úgy vélem, hogy ez az a végső termék, amit a rajongók várnak.

Amikor dalszöveget írok, szeretem a japán nyelvet a legvégsőkig kibontakoztatni. Szeretem a japán nyelv szépségét. Úgyhogy ha tehetem, nem használok angolt. A többi előadóhoz képest az én angolhasználatom rendkívül csekély.

A japán szavakat nagyon nehéz rákombinálni a zenére.

Az angol szavakat könnyen és sokféleképpen rá lehet variálni a zenére. De a japánban alapvetően nem lehet egy zenei hanghoz egy szót párosítani.

Például, vegyük a következő sort: „ano toki, paatii de kimi o mite”. Ez angolul „When I/saw you/at the/party” lenne.

Bele tudod az egész „ano toki, paatii de kimi o mite” sort négy hangba sűríteni.

Amíg a japánban négy hang az csak négy hang. Csak az „ano toki” fér bele. A legfőbb különbség a japán és az angol nyelv között a szavak aránya, amit egy hangra tudsz írni. Úgyhogy mindenki az angolt használja, és így remek dalszövegírók lesznek.

Sokszor érzem úgy, hogy nekem nem ezt kellene tennem.

Akárhogy is, mikor először hallottam a „Fist of the North Star” betétdalát, mély benyomást tett rám. Azt hittem, a dal refrénje „You are shock”. De mikor megnéztem a dalszöveget, kiderült, hogy a szöveg valójában „You wa shokku”.

Meglepődtem. Nem a mondat értelmetlensége miatt, hanem hogy a fülem nem hallotta a különbséget.

Ezzel nem azt mondom, hogy elutasítom az angol használatát. Az angolhasználat is egy érdekes módja annak, ahogy a dolgokat csinálhatod. Természetesen bárki használhatja. De akárhogy is, mivel én japán vagyok, szeretném a japán nyelv szépségét minden egyes hangba belevarázsolni. Nem akarom ezt megkerülni.

Mikor meghallgattam a B’z „Itsuka no Merry Christmas” című számát, sírtam. Arra gondoltam, miért éreztet ez a dal velem ekkora magányt? A „Mou Ichido Kiss Shitakatta” is nagyszerű volt.

Noha Inaba-kun írja a szövegeket, nagyon sok érzelemmel teszi azt.

Ugyancsak, ha a Mr Children Sakura-kunjának „Dakishimetai”-ját hallagtom, ösztönösen tapsolni kezdek.

Mikor meghallok egy gyönyörű dallamot, mindig meghatódom. Nem is egyszerűen meghatódom, hanem büszke is vagyok, hogy japán lehetek, mint ők. Büszke vagyok rá, hogy a japán zenei színtéren olyan emberek vannak, akik ilyen csodálatos zenét tudnak írni. Mikor megérintettek az ő életük nehézségei, arra gondolok, talán ez a zenészek közös sorsa.

Egy előadó zenéje és dalszövegei az életének apró darabjai. Hamar kibontakoznak, és a zenész életének lenyomatává válnak.

Jó, hogy az emberekre így tudnak hatni ezek a dolgok.

Sokszor éppen az a legfontosabb számomra, amit át szeretnék adni a hallgatónak, és gyakran úgy érzem, olyan ez, mint egy levél. Arról van szó, hogy felelősséggel és következetesen kell csinálni a dolgokat, és keresnem kell a gyökereimet. Nem kerül el a gondolat, hogy a zenének sosem szabad az embereket egy irányba terelni. Szeretnék rugalmas lenni, ami a zenét illeti.

Az én zeném egy kottafüzet egy lapja azoknak az embereknek az életében, akik hallgatják. Nem bánom, ha ez csak egy mellékes kis írott emlék valahol a sarokban. Boldog vagyok, ha ez a kis írott emlék késztetés lehet valaki számára, hogy megtegyen valamit. És egy segítő erő lehet az emberek számára.

Vagyis egy ember életének egy szegletében az én zeném csak egy kis írott emlék. De a létezésünk értelme azon a helyen van, nem gondoljátok?


Erről jut eszembe, Színyei Merse Pál egyszer 10 évig volt művészi válságban. Ezt csak azért tudom, mert abba a gimibe jártam, pedig az Erkelbe kellett volna a zsiványok közé! Most mégse tudja senki, hogy egyáltalán volt művészi válsága, mindenki azért szereti, amit aktív időszakában alkotott. Szóval egy művész nagysága nem a mennyiségben hanem a minőségban rejlik, igazából. Nagyon.... fennkölt vagyok ma... X Japan fórumba kellett volna írnom, de most már úgyis összevissza írogatok mindkettőbe úgyhogy mindegy.

Gackt elég jól kiadogat, ennek csak örülhetünk...

_________________
♥*♥*東*方*神*起*♥*♥

Arról szól, hogyan működtetik, figyelik a bentlakókat és nekik kik a főnökeik, persze emellett a bentlakókkal is törődik, sőt idővel a két perspektíva szépen eggyé válik, de többet nem mondhatok spoilerkedés nélkül. (Mindenesetre nem nagy élmény kockamunkásnak lenni, az biztos )

Remélem Gackt az új zenekarban sem akar lemondani a kihívásról, hogy japán nyelven írjon dalszövegeket.

Én is! Mert az plussz inspiráció lenne japán tanuláshoz (rámférne). Meg egyébként is.... japán nyelv

Találtam mééééééééééééééég interjút

Interjú Kikuchi producer úrral (Fuji TV: Domoto Brothers)

Bátran állíthatjuk, hogy Gackt nagy népszerűségre tett szert a DOMOTO BROTHERS című vasárnap délutáni talkshow-val. Kukichi úr, ezen műsor (és a HEY!HEY!HEY!) fiatal producere Gackt-ot választotta ki a show egyik állandó műsorvezetőjének.
***
Azt hiszem ez még azelőtt volt, hogy Gackt olyan híres lett volna, mint manapság. El tudná mesélni, hogy hogy választotta őt ki ebbe a műsorba?

Miután a Love-Love Aishiteru-nak vége lett, elkezdtem a DOMOTO BROS. projektet. Tsuyoshi-val nagyon szerettük volna megcsinálni ezt a műsort. Azt mondta, rock-bandát szeretne alakítani korban hozzáillő zenészekkel. Ebben az időszakban sok együttes oszlott fel, így hát dobosnak kiválasztottam Shinyát a LUNA SEÁ-ból, továbba On-chan basszusgitárost a Judy and Mary-ből és Paul Gilbert gitárost a Mr. BIG-ből. Már csak egy billentyűs hiányzott. Lehetőségként Gackt neve is felmerült a megbeszélésen. Tudtam persze, hogy ki ő, és emlékeztem rá, mikor Koichi-val a másik show öltözőjében ültünk, és POP JAM-et néztünk. Gackt volt benne. És Koichi azt mondta: „Ez a scrác, Gackt, egy nagyon érdekes ember.” Úgyhogy elhatároztam, hogy felveszem vele a kapcsolatot.

Nem félt pont őt választani?

De igen! (nevet) A legelső DOMOTO felvételét megelőző napon meglátogattam Gackt-ot a Kanda Studióban, ahol néhány magazinnak adott interjút. Őszintén szólva, miután aznap beszéltem vele, még jobban aggódni kezdtem. Az első benyomásom az volt, hogy: „Hogyan szerepelhetne egy ilyen ember a talkshow-mban?” ...Mivel aznap alig nyitotta ki a száját. Aztán persze kiderült, hogy nagyszerű ember, és végül nem volt semmi ok az aggodalomra. Még mindig emlékszem, ahogy azt mondta: „Ö… nem lehetne legalább Gacku-chan?”, mikor mondtam neki, hogy a bandában Gakkun lenne a neve. Ez volt az első rendes beszélgetésünk. Másnap a forgatás közben Gackt mellett ültem, Mr. Komuro (a vendég) helyett, akit személyesen kértem, hogy legyen a vendégünk. Csak Gackt-ra figyeltem, féltem, hogy minden apróságon azonnal ki fog akadni.

Ennyire aggódott miatta?

Csak az elején. (nevet) De az első felvétel után meglepődtem, hogy milyen jó volt! Minden szituációban tudja, mit kell mondani. Olyan mint a 100%-osan dobó baseballjátokos, tökéletes egy talkshow-ba! Egy nagyon éles eszű ember. És hangszereken is jól játszik, attól függetlenül, hogy énekes. Zongorázik, dobol, gitározik, hegedül, trombitán játszik... Igazán nagyban hozzájárult a DOMOTO BROS. sikeréhez.

Van olyan történet, amit ma megosztana velünk?

Egy este forgatás után elmentünk vacsorázni. A Kinki Kids két tagja, Gackt és jómagam a Yakiniku nevű étterembe mentünk. Gackt-nak előbb el kellett mennie, mivel az új albuma felvételei még mindig tartottak. Körülbelül egy óra múlva, mikor indultunk volna mi is, Koichi észrevette, hogy hiányzik a fél pár cipője. Kerestük, de helyette Gackt fél pár cipőjét találtuk meg. Vicces volt belegondolni, hogy Gackt hogy ment haza a sajátjánál kisebb cipőben, és még csak észre sem vette! A következő felvételen nem tudott ott lenni, de Koichi cipőjét elküldte a stúdióba. A múlt hónapban volt a születésnapom is. Nem tudom, honnan tudta, de felhívott és hagyott egy hangos üzenetet a mobilomra. Azt mondta: „Azt hiszem tegnap volt a születésnapod. Ha nem tévedek… Szeretnék boldog születésnapot kívánni.”

Milyen helyes.

Igen. Gyakran szóba jön a parfümje is. Általában kezet ráz a stáb minden tagjával, de néha még meg is ölel bennünket, és aztán mindegyikünknek Gackt-illata lesz. A stúdió folyosóján, a parfümje miatt már tudjuk, hogy ott járt. Ez… nagyszerű. Látjuk, hogy minden apró dologban a saját egyénisége nyilvánul meg.

Ha a stúdióban játszik valamit, még akkor is ugyanaz, nem?

Igen. Látom ping-pongozni vagy darts-ozni, hogy a bal kezét zsebre teszi. Akárhogy is, szeretném, ha mindenki, aki látja a TV-show-ban, meghallgatná a CD-it és elmenne a koncertjeire. A koncertjei felülmúlhatatlanok! A tavalyi turnéjára (Requiem et Reminiscence) első nap egyedül mentem, utolsó nap pedig Tsuyoshi-val. Tsuyoshi közben és utána is nagyon fel volt dobva. Koncert után az öltözőben vártunk Gacktra, de ő kb. csak egy óra múltán került elő, nem is a saját lábán jött, hanem a stáb tagjai hozták. Úgy tűnt, hogy semmi ereje nincsen már. A kétéves kislányomat is elhoztam magammal, és annak ellenére, hogy Gackt ilyen kritikus állapotban volt, akkor is úgy bánt vele, mint egy kétéves kislánnyal szokás, még puszit is adott neki, mielőtt elment. Nagyon fáradt volt, de még így is tartotta magát a megszokott stílusához... és ezt nagyon klassz dolognak tartom.

Értem.

Mindegy hogy szabadnapos vagy nem, vagy hogy van-e a közelben kamera vagy sem, Gackt az mindig Gackt. Egy belevaló rock-sztár a színpadon, egy kimerült, fáradt ember a fellépés után, és egy csöndes srác a Yakiniku étteremben... Mindegyik 100%-osan ő. Talán furán hangzik, de nem egy "Gackt" nevű figura szerepét játssza. Teljesen olyan, mint amit a TV-ben vagy a koncerteken láttok... ő egyszerűen ilyen.

Értem. Szóval jól beleillik DOMOTO BROS. BAND köreibe?

Nagyon is! Szívesen beszélget Koichi-val autókról, filmekről, ilyen lazább témákról. Tsuyoshi-val sokkal inkább zenészként tisztelik egymást. Gackt nagyra értékeli Tsuyoshi ének- és gitártudását. Nagyon jó barátok lettek, és én ennek külön örülök.

*Gackt jelenleg már nem szerepel a DOMOTO show-ban műsorvezetőként*

_________________
♥*♥*東*方*神*起*♥*♥

Láttam owner képeket a Greatest Filmography DVD-kről. Gyönyörűek.

Biztos jók. Hol láttad (vagyis mi az az owner)?

Imádom ezt a dalt. (Fel tudom tölteni, ha kell valakinek.)
http://www.youtube.com/watch?v=SEd1uJEp6MI

A Mekmester úgy énekel, hogy túlmekegi Gacktot. De talán 60 éves korára Gackt is hasonlóan dörzsölt mekegő lesz.

És találtam még egy interjút (bár úgyse olvassa senki, de majd itt lesz az utókornak. )

Vicious magazin: 2000. december, 11. oldal~

Riporter: Nos, a fotókon szamurájnak öltöztél- és azt hallom, hogy érdekel a bishido (a harcos útja)..
Gackt: Ez nem olyan dolog, hogy 2 napja kezdett el érdekelni. Nagyon régóta foglalkoztat már ez a téma. Valaki egyszer azt kérdezte- “Mire alapozod az életedet?” és én azt mondtam “A halálomig szamuráj akarok lenni.” Aztán a beszélgetés úgy fordult, hogy “Mi az, hogy szamuráj?” Számomra a szamurájok…. Látod, a modern Japánt csak a “haladás” érdekli, igaz?
Riporter: A haladás?
Gackt: Például, legyünk egy baseballcsapat tagja. Az edző azt fogja mondani “Nem kell a győzelemmel vagy a vereséggel törődnötök. Ti egyszerűen csak adjatok bele mindent.” Ugyanez van az iskola utáni szabadidős klubokban is. Van egy célod, de csak a gyakorlással törődsz, és az egyetlen dolog, amire koncentrálsz, hogy „mindent bele”. Én ezzel nem értek egyet. A célt nem úgy éred el, ha egyszerűen csak próbálkozol, ahogy esik, úgy puffan. Először is azt kell végiggondolni, hogy mit akarok elérni, aztán belegondolok a jelenlegi helyzetembe, és csak aztán jön a megvalósítás; nyilvánvaló, hogy ahhoz, hogy elérjem a célomat, valamilyen fejlődésen kell keresztülmenni. “Elmegyek tanulni” vagy “Szerzek egy munkát, csakhogy be legyek biztosítva anyagilag.”, ezzel a gondolkodással csak eltávolodsz a céltól. Mostanában az emberek nem látják a célt, vagy még ha látják is, nem tudják elérni. De ha a figyelmed középpontjában mindig az eredmény áll, látod magad előtt, akkor tökéletesen ki is tudod vitelezni.
Riporter: Értem.
Gackt: Amiért az előbbiek a szamurájokkal összekapcsolódnak, az az, mert a szamurájok nem öldösték naponta egymást, igaz? Kellően fel tudtak készülni, mert látták a céljukat. És mikor a “harc” élesben megy…… Régen úgy írták “harc” “halál” és “játék” (Kanjikkal leírva). Ez azt jelenti, hogy a halállal néztek szembe. Azt jelenti, ha vesztesz, meghalsz. “Ó, nem számít, lesz következő meccs.” Akik így gondolták, azok feladták és meghaltak. Szerintem nincs “következő alkalom”. Az egyetlen “most” az “most” van, és ahogy elmúlt, már sosem kapod vissza. Az olyan lélek, ami hozzászokott a vereséghez olyan, mintha nem is te irányítanád. Persze, más országokban mindez a valláshoz kötődik. Mikor elveszett vagy, a vallási erkölcs segít neked. Japánban sokféle vallást gyakorolnak, de alapjában véve Japán egy vallástalan ország, igaz? Így a vallásból nem nyerhetsz eszméket.
Riporter: Igen. Ez teljesen így van.
Gackt: Az iskolákban is, megtanítanak tanulni, de nem tanítanak meg élni. Még azt sem mondják meg, miért tanulsz. “Ez egy jó iskola”, egyedül ezzel törődnek. Nem is akarnak egyéniségeket. Átlagos “szürke” embereket akarnak nevelni.
Ez mindenki számára furcsa. De senki nem mondja meg, hogy akkor mit is kéne csinálni. És az emberek már el sem indulnak megkeresni a választ. Azért szeretnék szamuráj lenni, mert akkor magamtól megtalálhatom a választ.
Riporter: Szóval, Gackt-szan, egy harcos szeretnél lenni életed végéig?
Gackt: Igen. Ha majd meghalok, harc közben szeretnék. Ha nem harcolok magammal, akkor nem is önmagam vagyok. Mert, nem olyan ez, mint bármi más a világon? Biztos vagyok benne, hogy vannak emberek, akik azt gondolják “Nem kell olyan keményen dolgozni”. Úgy gondolják, hogy könnyebb úton is el lehet érni a dolgokat. Ez igaz, de keményen dolgozni és úgy elérni valamit tényleg hihetetlenül nagyszerű. Valamit félig megcsinálni, aztán hagyni, az viszont rossz dolog. Néhányszor tapasztaltam már. De még ilyen esetben sem úgy gondoltam rá, hogy elbuktam. Ha akkor feladtam volna, akkor buktam volna el igazán. De nem tettem- tovább küzdöttem.
Riporter: Mindig is ilyen “energikus”, “ez az egy esélyem van” típusú ember voltál?
Gackt: Nem igazán. Mindig is gyűlöltem veszíteni, de régebben nagyon negatív volt a gondolkodásom. Mindig a halálra gondoltam. Mondhatjuk úgy, hogy a rabja voltam.



Ööö..D, dalszövegeket próbáltál valaha magyarra fordítani? Én igen, de kíváncsi vagyok, hogy más is csinálta-e, esetleg...

_________________
♥*♥*東*方*神*起*♥*♥

Itt láttam őket, arra értettem az "ownert", hogy aki megvette megmutatja elejét-hátulját, elmondja mit adtak hozzá és milyen az egész.

Nem fordítottam dalszövegeket, csak elolvasom az angol fordításokat Különösen ezt az oldalt szeretem, te nyilván ismered, de a többieknek biztos érdekes lesz, nekem is az volt, mikor először rátaláltam

Szóval már 2000-ben készült vele riport a szamurájokról? Nagyon várom már azt a filmsorozatot (mondjuk még várhatok egy darabig)

Pár napig nem jövök és mindent ellepnek az interjúk

Mindet elolvastam!! A Kikuchi-s volt amit legelőször láttam Gackttal kapcsolatban, emlékszem annyira tetszett, hogy sorban kezdtem leszedni a Domoto Brothers részeit!

De jó... végre egy videó, amit még ne_eem láttam!!! Szép nagyon!

D köszi az oldalt, régóta kerestem már hasonlót! Nekem még érdekes!!

_________________

Téynleg szép.
Jól látom, hgy ez is abban a nagyon szép ám, rendkívül törékeny, kemény műanyag tokban van, mint a diabolos?

Igen, Super Jewel BOXbanvan, úgy szeretem Gacktban, hogy mindig a lehető legszebben adja ki a műveit, és ez a booklettől kezdve a CD/DVD felületén át (Diabolos DVD-k milyen jól néznek ki!) a tokig mindenre érvényes.
Nekem még semmi nem tört el, amit CDJapantól küldtek, rögzítik belül a csomagban, ha jól emlékszem.

A Blue és a Red DVD-k első és második helyre kerültek az Oricon Chartson!
-> üzenet Gackttól

Új logo-ja is van! Szép! (hivatalos Dears oldalon) Az ASIA PROJECT és world-wide activities által fémjelzett új korszak miatt!
thx for the translation to gekka_no_neko/Dears LJ

És:

a 2007-es naptár