Az éjszakai müszak alatti hosszú, üres órákat kihasználom, és filmeket nézek. Most épp M. Night Shyamalant Signs (Jelek) címü munkája volt soron. Láttam már párszor, de néhány jelenet még mindig annyira üt, hogy heves szívdobogással passzírozódok a székbe. Egyébként a hapsi érdekes, mert hajszál híján zseni. Olyan atmoszférát tud kreálni, ami keveseknek sikerül, csak aztán mindig akad valami olyan szerencsétlen momentum a filmjeiben, ami miatt nem válnak száz százalékossá.

Nagyon jól ért a feszültség finom adagolásához, és az is tetszik, hogy keveset mutat abból, amitöl félni kéne (ami nekem fekszik, mivel pont addig parázok, amíg meg nem pillantom a félelem tárgyát), de sajnos folyton túlmisztifikálja a dolgokat... A megdöbbentö konklúzió meg még a Hatodik érzékben müködött, de aztán szimplán elkopott az a megoldás, hogy a történet végén jön egy hüdenagy csavar, amitöl majd mindenkinek jól leesik az álla.

A Falu épp ezen bukott meg a szememben, pedig aztán abban is akadt pár jelenet, amikor derekasan összeféltem magam, és azt éreztem, hogy igen, ez egy nagyon jó film lesz, minden szempontból. De a befejezést elbénázta. A Lány a vízben meg egyszerüen rossz volt, ott meg annyira lassan pörögtek az események, hogy az egész vontatottá és unalmassá vált. Pedig abban is megvolt a potenciál... Mindenesetre ettöl függetlenül várom a következö alkotását, mert az alapszituáció izgalmas (hirtelen mindenki kényszert érez az öngyilkosságra), de attól tartok, jó szokás szerint azt is elcseszi a végén. Bár ne lenne igazam. o_o
Meg most eszembe jutott, hogy még Kölnben láttam, hogy megfilmesítettek egy újabb King novellát (a Köd), amitöl szintén nem várok semmi egetrengetöt, de kötelezö program lesz Király Pista miatt.